Filoxéra kápolna

A férjem sokszor őrültségnek tartja, milyen messzire is elmegyek személyesen átvenni egy-egy neten vásárolt dolgot. Néha tényleg nem a legbizalomgerjesztőbb helyekre tévedek, de sokkal többször akad valamilyen kis csoda az utamba. Vaterán megnyertem két kis csipke terítőt, amik a horgoláshoz választott fonalnak köszönhetően szerintem nagyon különlegesek. Az átvétel ugyan messze volt, de mindössze fel kellett szállnom a 260-as buszra a Batthyány téren és elmenni vele a végállomásig. Amilyen egyszerűen hangzik, olyan vadregényes volt az út. A Tesco-ig még ismerős volt minden, de még utána is jócskán mentünk lefelé a belső térképemről. A Bécsi út már a 400. házszámnál járt, friss eső illatú félig falusias, félig elfelejtett város hangulat fogadott, a gyalogos átkelésre szinte alkalmatlan főúttal. Mikor végre átküzdöttem magam rajta, ennek a végtelenül bájos, kicsit kopott kápolnának a képe fogadott. Az egész tényleg icipici, de fantasztikus hangulata van. A történetéről annyit találtam, hogy az 1880-as években épült, a A Braunhäxlerek építették hálából, amikor a mindenütt tomboló filoxéra megkímélte az óbudai szőlőtőkéket. Annak idején a német ajkú lakosság gyűjtő- és gúnynéven így hívta a szőlőművelőket, akik felkötözött nadrágjukban a szőlőhegyen kapáltak nap mint nap, s bizony, a lábuk csak a bokától térdig barnult le. Ma kiemelt hagyományőrző szerepük van, még ma is tartanak itt misét. Külső Bécsi úti Jézus szíve kápolnának is hívják, egy gyönyörű festett szív dombormű is utal erre a homlokzatán. Nekem sajnos csak telefonos minőségű képeim vannak, így a keresőt hívtam segítségül az illusztrációhoz:

 Itt találtok a belsejéről is képeket.