2014. december 29., hétfő

SK ajándék mindenkinek

Ipari mennyiségű Mézi gyártás folyt, kollégáim és a korábbi ajándékozós felhívásom utolsó kedves jelentkezője kapott egyet-egyet. Sajnos készen nem volt időm lefotózni őket, a karácsonyfánkon azonban a prototípus megcsodálható a kettővel lejjebbi posztban. 

 Szüleimhez egy őrangyalt repítettünk, férjemmel abszolút koprodukcióban varrtuk. Új otthonában a Szeréna nevet kapta és rögtön felcsücsült a karácsonyfa tetejébe.

Készült igazi mézeskalács is, csupa természetes díszítéssel: mandulával, kókusszal, házi aszalt szilvával.

2014. december 21., vasárnap

2014 karácsonyfája

 

A harmadik közös fánk, és az első élő. Muszáj volt szegényt kivágnunk, mert nagyon összenőtt a szomszédjával. A kedvenc lila és borostyán díszeink kerültek rá, amikhez gyűjtögettem egész évben a társakat. Van köztük régi és új, saját készítésű és bolti is vegyesen. Már hagyománnyá vált, hogy kicsit előbb díszítünk, hiszen a munka és a családhoz utazás előtt szeretnénk kettesben is gyönyörködni benne.

2014. december 16., kedd

Brocante karácsonyi sarok


Szinte az egyetlen alkalom, amikor egy kis szelet giccs is megengedett... Mivel idén nem kerülnek fel az ezüst díszek, ezen a tyúkhálós képen kaptak helyet a kedvenceink. A korcsolya a pincéből került elő, tizenévesen ebben tanultam egyensúlyozni a jégen aputól.

2014. december 14., vasárnap

2014 karácsonyi képeslapja


Ahogy minden évben, most is a kanapé feletti polc dekorációjából készült el a karácsonyi képeslapunk. A dédmamám pöttyös bögréje adta az ihletet, de könnyedén találtam mellé itthon hozzáillő társakat. 

2014. december 13., szombat

Karácsonyi cserebere


Nagyon szeretem a karácsonyi tervezgetést, készülődést a saját kezű ajándékvarrás síkjára terelni, de bevallom néha önző az ember, és szeretne kapni is valami váratlan cukiságot az egész éves adás és adás után cserébe. Éppen erre talált egy szuper ötletet Tubaroza egy nagyszabású karácsonyi dísz cserebere keretében. A fehér és ekrü csoportot választottam a természet motívumaival párosítva. Az utolsó pillanatig fogalmam sem volt, hogy mit alkossak, mert valami újat szerettem volna kitalálni, túl sok terv kavargott a fejemben. Végül, mint mindig a választott anyagok vittek magukkal, és szó szerint estéről reggelre megálmodtam ezt a gyertyacsipeszre rögzített, házi szőttesből és hófehér csipkéből készült mikulásvirágot. Angyalos ajándékkísérőt készítettem hozzá egy kis hulladék papír, Martha Stuart festék és a kedvenc Tilda angyalkám közreműködésével. A virág elkészítési módját megtaláljátok a napokon belül megjelenő karácsonyi Nosztalgia Lapozóban!


Ezeket a csodás díszeket kaptam cserébe. Mindegyik nagyon aranyos, de bevallom, hogy a madárkába egyenesen szerelmes vagyok. Remélem a társaim is olyan elégedettek, mint én, és boldogan készülődnek az ünnepre.

2014. december 6., szombat

Jó voltam


Tegnap találkoztam két Mikulással is, és sok-sok krampusszal. Szerencsére jó kislány voltam, hiszen már elkezdtem az ünnepi készülődést két csináldmagad dísszel. Az elsőhöz kiszedtem a régi fa vállfa akasztóját, helyére lenmadzag és egy fagyöngy került. Az egyik kedvenc árnyalatommal, a Grey Wolf fantázianevű MS festékkel lekentem, majd apró szegeket vertem bele. Az egyensúlyról a nehéz üvegdísz gondoskodik, így bármit rátehettem volna, csak odébb kell tenni a kampóját. A zoknit Rézitől, egy kedves netes eladótól kaptam ajándékba a rendelésem mellé, ez lett a főszereplője a kompozíciónak.
 

Képzeljétek, van egy nagyon kedves ismerősöm, akivel a vaterán ismerkedtem meg. Azóta számtalanszor találkoztunk, jókat beszélgettünk, és egyszer a kezembe nyomott egy nagy guriga rojtot ajándékként. Bevallom, előtte még sosem láttam ilyet méterben, de tapasztalt varróknak biztosan nem idegen. Azonnal arra gondoltam, hogy ebből karácsonyfa lesz. Egy hungarocell kúpra ragasztópiszollyal rögzítettem minden kört, így szépen formára lehetett igazítani. Szép fényes, színben harmonizáló teklagyöngyöket szúrtam bele gombostűvel, mert úgy érzem semmi kontrasztos egyéb dísz nem állt volna ilyen jól hozzá. Egy kis agyagcserépre ültettem egyelőre, de később lehet, hogy törzset is szúrok bele.


Igaz, hogy véletlenül, de sikerült máris felderítenem az új munkahelyem közelében lévő cukiságboltot. Hoztam haza pár aranyos barkácskelléket (volt még ennél is nagyobb fahéj!), amik az újonnan érkezett Gmundner kínálómban pózolnak. Jöhet a további alkotás!

2014. november 30., vasárnap

Rege a sámlifestő tanfolyamról


Mielőtt elárasztanám az oldalt a készülő karácsonyi csodavilágunkkal, szeretném megmutatni ezt a cuki sámlit, amit csütörtökön festettem. Na de miért jó kétszer két órát utazni ahhoz, hogy legyen egy kék sámlim?! Én, mint Kicsi Ház és Nemiskacat blogokon szocializálódott halandó, Kata és Enikő szuper leírásainak köszönhetően elméletben olyan profi vagyok bútorátalakításból, hogy az már szinte fokozhatatlan. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az akrilfestéknél tovább nem jutottam a nagy ismerkedésben, és sajnos nincs sem türelmem, sem pénzem a számomra legmegfelelőbb technikát és terméket kiválasztani csak úgy látatlanban. Szerencsére Enikő workshopját SZÉP kártyával is lehet fizetni, úgyhogy lehetőségem volt az összes létező antikolási technikát kipróbálni, megtanulni. Szuper szimpatikus társaság gyűlt össze és nagyon élveztük a munkát. Kipróbálhattuk szinte az összes létező waxot, amit lehet kapni, kombinálhattunk, kenegethettünk kedvünkre. Ezek után jövőre bátran belevágok nagyobb méretben is a festésbe, tudva, hogy melyik a nekem legjobban tetsző termék és módszer. Enikő is tündéri volt, nagyon örülök a sikerének. Még elcsíphetitek a lakásáról készült cikket a A Mi Otthonunk magazinban, a tanfolyamra pedig a Magnóliák Műhelyénél találtok információt.

 

2014. november 28., péntek

Egy kulcslyuk kétszer


A kedvenc DIY ötletem a magazinból, hiszen tudjátok, hogy az ékszerkészítés a szívem csücske... A teljes cikket ITT olvashatod... Már készülök az új, karácsonyi számmal, de még adjuk meg az ősznek is, ami jár!

2014. november 26., szerda

Segítség, lomtalanítunk!

A történetet elolvashatjátok a magazinban ITT, a kedvenc képeimet az anyagból kis kiegészítéssel pedig most megmutatom. Két kompozíciót állítottam össze a lomtalanítás során előkerült kincsekből, amik sok-sok zsák szemét elhordása után kerültek felszínre. Az egész hétvégés munka után emberfeletti teljesítménynek tűnt egy üres sarkot felszabadítani és még ezzel is foglalkozni, de egyszerűen muszáj volt megörökíteni ezeket a kedves tárgyakat. Nagy-nagy köszönet illeti ezért a legjobb barátainkat, akik lehetővé tették a megjelenést és utána rengeteg kincset ránk is bíztak. Az asztalka például nálunk folytatja hamarosan a pályafutását.

2014. november 25., kedd

Kislomis hétvége

Pár csodás napot töltöttünk szüleimmel múlt héten. Vasárnap apu meglepett minket egy röpke sármelléki lomizással. Mivel nem vagyunk most nagyon eleresztve anyagilag, csak a kedvenc helyünkre mentünk be, bár egyre több ígéretes turkálót látni a faluban. Találtam egy dobozt tele szebbnél szebb sálakkal, nagyon jó ízlésű hölgyeménytől hozhatták el. Négyet ki is választottam, a legszükségesebbeket (ugyan hány sálra van egy asszonyszemélynek szüksége?!). Épp mosásban vannak a csipkés, hímzett és szépséges fehér pamut terítőkkel együtt. Ezeken kívül ezt a pár apróságot hoztam a mértékletesség jegyében: masszív fém-üveg cukorszóró, egy bájos kis játékkanna ónból, fehér porcelánmadár, eddig dísztányérnak használt csodás fényű angol tányér, keleties mintavilággal, csúnya óra szép burája. Utóbbi három villámgyorsan egymásra talált, miután a sok mocskot letakarítottam.   

2014. november 16., vasárnap

Hatvani városnézés

Régen voltunk kirándulni, de sikeresen kiválasztottuk a hosszú hetek óta első esős napot. Hamarosan Hatvanban fogok dolgozni, így tartottunk egy kis terepszemlét. Nagyon jól éreztük magunkat, szívből ajánlom például a turai kastély látogatása mellé kiránduló célpontnak.

 Az elhagyatott Kristály Kastély Hotel és a Zagyva.

 Mézeskalácsszerű Városháza városnéző kislánnyal.

 Hatvan gyöngyszeme a Grassalkovich-kastély. A Fő téri templom zenejátékkal köszöntötte a két órát.

 Részletek a kastélyban berendezett Vadászmúzeum tárlatából. A többi lélegzetelállító részletről még később bővebben beszámolok...

 Még egy kis részlet a kastélyból és a Fő térről.

 A Postapalota és a vasútállomás várszerű, impozáns belseje.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...