2020. november 21., szombat


   Egyszer réges-régen fiatal almafa növekedett egy gyümölcsöskertben. Minden éjjel feltekintett a messzi égboltra, csodálta a fényes, pislákoló csillagokat. „Ó, bárcsak enyém lehetne akárcsak egy is a ragyogó csillagokból!” – sóhajtotta a kis fa éj éj után.

   Egy este a gyümölcsöskert tündére tűnt fel az almafácska tövében, és megígérte, hogy egyetlen kívánságát teljesíti. Örömmel súgta meg élete legnagyobb vágyát, hogy egy csillag az övé lehessen. A tündér szavát adta, hogy ha jól viselkedik, szép nagyra és erősre nő, az ágain pedig kicsattanóan piros almákat nevel, teljesülni fog a kívánsága.

   Az almafácska nagyon igyekezett a legjobbat kihozni magából. Minden napsütötte szép napon az ég felé nyújtózott ágaival a meleg napsugarak felé, és minden borongós, esős napon a gyökereivel itta fel az utolsó csepp esővizet is, ami a növekedéséhez kellett. Számos évszak váltotta egymást, mire a kemény munkának meglett az eredménye: ő lett a legnagyobb fa a gyümölcsöskertben, és az ágai roskadoztak a csodálatos, zamatos almáktól. Egyre csak várta és várta, hogy visszatérjen hozzá a tündér, hogy megmutathassa mennyi mindent elért, és hogy teljesüljön végre a kívánsága.

   Már majdnem elvesztette a reményt, amikor egy napon végre valahára feltűnt a tündér a gyümölcsösben. Izgatottam rázta meg a lombját, hogy megmutassa erős ágait és pirosló almáit. „Nézd – kiáltott fel - milyen keményen dolgoztam, és milyen türelmesen vártam! Mikor teljesíted a kívánságom, mikor lehet végre enyém egy fénylő csillag?”

   „Ó, kedves kis fám! – válaszolta a tündér – A vágyad már rég teljesült. Az ágaidon nem is csak egy, hanem annyi csillag van, mint amennyit az esti égbolton látsz.”

„Mégis hol? – kérdezte az almafa – Én nem látok mást, csak leveleket és az érett gyümölcseimet.”

   A gyümölcsöskert tündére gyengéden válaszolt: „Csak pillants bele bármelyik piros almádba, amit olyan gondosan növesztettél! Mindegyikben találsz egy különleges, titkos csillagot, ami készen áll arra, hogy egy szerencsés ember felfedezze.”

2016. augusztus 18., csütörtök

Sok kicsi sokra megy

Hosszú hétvégéztünk anyuéknál, aminek keretében végre ismét felfedeztük a devecseri lomivárost. Őszintén szólva nem volt valami nagy választék. Sok szemét, pár darab szép, de nagyon sérült porcelán, egy-két nagyobb bútor vagy csillár, amit nincs értelme megvennem, és egy 26-os vintage gyerekkorcsolya, ami érthetetlen módon nem eladó. A képről én vásároltam a három lámpást, a sodrófát, a retro Junghans órát, a talpas-domborrózsás kaspót, a kisebb rózsaszín kancsót és a hagymamintás kínálót. A nagyobb rózsaszín kancsó, a teáskanna és a drót szív mécsestartó anya kincse egy előző devecseri kirándulásról. A Bavaria porcelánok és az ezüstözött evőeszközök Nagykanizsáról vannak múlt hónapból. Azt hiszem ez mindent elmond arról, hogy mennyire gyér a választék mostanában. Most 3 piacról gyűlt össze annyi cucc, mint régen 1-ről, pedig nem hagytunk ott semmit fájó szívvel. 

Ez a kis textilszalvéta az egyetlen valamire való textil volt a piacon. Ez a kupac a fő kedvenc. 

Ez már a második Junghans óránk, még nem tudom mi legyen vele. A szépséges kártyákat apa hozta Bécsből, egy lebontott kocsma pincéjéből.

2016. július 16., szombat

Jó buli a garázsvásár

A legnagyobb kánikulában kolléganőmmel garázsvásároztunk. Igazi retró kipakolás volt és nagyszerű hangulatban telt. 

Sok szépséget hoztam haza is. Elsőre kicsit ijesztőnek tűnt, hogy megint mennyi holmit halmoztam fel, de mire minden megtalálta a helyét ez az érzés már el is tűnt. A leglátványosabb kincs az óriási fa képkeret. A képet biztosan kiveszem belőle, de a lefestésében még nem vagyok biztos. Egy modern vonalú printtel vagy festménnyel szerintem így aranyban is szép kiegészítője lesz a nappalinknak. Reménykedtem benne, hogy pár gránit edényt is fogok találni. Négy tányér, 4 csésze és egy egyszerűségében szép tál került hozzám. A zománcos dolgokkal ugyanígy voltam, de sajnos nagyon elhasznált állapotban volt a legtöbb, így lemondtam róluk. Egy óriás bögre és egy kisebb vájling került a konyhába, de a kis tejes és a tölcsérek csak dekorációnak és újragondolásra érkeztek. A kaptafákat már átsimogattam sötét viasszal, biztosan fognak szerepelni még nálam. A gyertyatartót. csipkét és a karácsonyi cuccokat nem kell magyarázni, a gyengéim. Egyelőre mindent hagyok így a telefonos képpel, inkább majd Instán és ha lesz időm rendesen fotózni, akkor külön bejegyzésben hagyom őket tündökölni. Jó buli volt, nagyon jó emlék lesz.

2016. június 23., csütörtök

Soproni nyaralás III.: Sopronbánfalva, Szombathely és Nagycenk

Sopronbánfalva

Kiskoromban évente jártunk Sopronba a rádióamatőr találkozóra. Szinte mindig útba ejtettük a kolostort, aminek éke a mészkőből faragott barokk lépcsősor. Hangulatos, csöndes kis bányászfalu fölé magasodik, ami közigazgatásilag már a városhoz tartozik. Számomra ez hasonlóan spirituális hely, mint a zalaszántói Sztúpa.


A Füvészkert és Szombathely

A harmadik napon egy nagycenki kirándulás szerepelt a tervek közt. Mivel az nem egy egész napos program, gondoltam sétáljunk el a Füvészkertbe és az Erzsébet-kertbe romantikázni és inspirálódni. Ugyan a séta remek volt, de egyebekben ez nem volt túl jó ötlet. Körbejártuk az egészet, de rendes bejáratot nem is találtunk. Amilyen gondozatlannak tűnt, nem is annyira bántuk. Az Erzsébet-kert egy sima átlagos park, arra pont jó volt, hogy megbeszéljük a nap további részét, de sajnos nagy élményt nem jelentett.

Hé, a térképen nem írták, hogy ilyen meredek az út! A kilátás azért feledtette.

Az Erzsébet-kert legérdekesebb részei, kerülve az emberalkotta sallangokat. 

Miközben a harkályokat hallgatva megnéztük a menetrendet, hirtelen ötlettől vezérelve Szombathelyet tűztük ki úticélul. Hamar odaértünk, az idő szuper volt. Begyalogoltunk a központba, ahol elfogyasztottuk az év első fagyiját és szuperolcsón vettem egy szakácskönyvet nagyjából egyórányi könyvesboltos bibliofil élvezkedés után. Az egyetlen hely, ahová szerettem volna bemenni jól elrejtőzött, az arborétumra pedig nem volt idő a hirtelen jött kalandozásunk miatt. Így maradt a carpe diem életérzés. Hazafelé találtam egy ócskás boltot, benne álmaim antik lekváros tégelyével. Miután majdnem orgazmusom lett a sok kincstől, a bácsi közölte, hogy semmi sem eladó, mert nincs pénztárgép, és különben is felejtsem el, hogy lefotózzak bármit is. Szerintem estig ezen puffogtam.

Kedves részletek útközben

 Pár jellegzetes kép a központból.


Nagycenk

Második nekifutásra csak sikerült ide is eljönnünk. A vasútról kellemes séta vezetett a falu központjába, majd fel a kastélyhoz. A korábban meglátogatott fertődi után igen vérszegénynek tűnt, de én nem bánom, hogy kicsit benéztünk ebbe a faluba is. Itt tényleg minden a Széchenyi família körül forog. A programokat inkább gyerekeknek tervezték, így csak szétnéztünk és élveztük a hangulatot.

2016. június 21., kedd

Soproni nyaralás II.: Esterházy-kastély, Fertőd

Fertőd

Kirándulásunk második napján elzarándokoltunk Fertődre. Szerencsére már sokkal jobb idő volt, így a parkban is tudtunk sétálni. Mit mondjak, lélegzetelállító az egész. Igényes és érdekes idegenvezetéssel szebbnél szebb termeken át vezettek minket. A rózsakert még igen kezdetleges állapotban van, úgyhogy meg is van az ürügy, hogy miért kell visszatérnünk 1-2 év múlva. Legközelebb megállunk Balfon és Fertőszéplakon is nézelődni, most csak átsuhantunk rajtuk.

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...