2015. május 27., szerda

Blog ajánló: Tante Monica világa


Vidéki élet, skandináv stílus, régi tárgyak - ezek a hívószavai Monica cseppet sem hivalkodó, kedves képekkel teli blogjának. Végigkísérhetjük házfelújítását, konyhai kedvenceit, kirándulásokat csodás norvég tájakon és természetesen lakberendezési ötletekben sincs hiány. Kiválogattam képei közül a kedvenceimet (a rengeteg gyönyörű karácsonyi témájúval most érthető okokból kivételt tettem):






2015. május 25., hétfő

Íriszek


Egyenesen Svájcból érkezett hozzám ez a csodaszép Villeroy&Boch mosdókancsó. Még éppen elkaptam az utolsó szál íriszeket, hogy a csokor is rímeljen erre varázslatos mintára.


2015. május 24., vasárnap

A Dubniczay palota és egy kis Veszprém

Adós vagyok májusi kirándulásunk képeivel. A második házassági évfordulónkat egy veszprémi hosszú hétvégével ünnepeltük meg. Május 1-jén reggel érkeztünk, és a szállás elfoglalása és egy kis extra szunyókálás után fel is kerekedtünk várost nézni. Csak úgy a lá nature, térkép nélkül, ösztöneinkre hagyatkozva. Ennek köszönhetően felfedeztünk sok zegzugos utcát, szép épületet és házikót, mire felértünk a várhoz.




A vár tövében hosszú sort fedeztünk fel egy kézműves fagyizó előtt, így beálltunk mi is. Étcsokis-chilis és mézes-bodzás költeményt kaptunk a türelmünkért cserébe, antik gránitokkal megalapozott hangulatot a gombócok mellé. Nagyon szeretjük az állatkertet, így még körbejártuk azt is délután.

 Egy jelzésértékű bagoly és egy Elvis-majom, hogy bizonyítsam eme állítást. :)

A majális nem volt olyan hangos, hogy odavezessen minket a muzsika, és el is fáradtunk kicsit, úgyhogy megelégedtünk péntekre ennyivel. Szombaton bejártuk némi finomságért a piacot, majd Szentkirályszabadjára mentünk kirándulni pár régi és frissen megismert ismerőssel. A képeket korábban már láthattátok. Vasárnap esett az eső, és minden zárva volt, úgyhogy egy kis sétáló utca és környékét magába foglaló séta és egy Mackó fagyi után úgy döntöttünk, hogy felmegyünk Pestre és megnézzük végre a Múmiavilág kiállítást a Magyar Természettudományi Múzeumban. Már nagyon régóta terveztük, és nem csalódtunk. Színvonalas, érdekes és jól megkomponált kiállítás volt, ami immáron sok szépművészetis csalódás után igazán üdítő és életre szóló élményre sikerült. Az egyiptomi, amerikai és észak-európai múmiák mellett a váci Fehérek templomában 1994-ben fellelt mumifikálódott holtakat is bemutatták.(Itt lehet képeket nézegetni róla.)Sajnos már nem jókor ajánlom, mert 17-én bezárt és világ körüli turnéra indult ez az egyedülálló gyűjtemény.
Tudjátok, hogy nagyon szeretem a kastélyokat és a hasonló nemes épületeket, így bár az első napon néztük meg, a végére hagytam a Dubniczay palotát egy kicsit bővebb bemutatás végett. A következő képeken felfedezett szépséges részletek teljes meglepetésként jöttek szembe velünk, ugyanis nem akarom megbántani, de kívülről nem egy nagy szám, főleg a környezetében lévő impozáns homlokzatokhoz képest. Az 1751-ben épült barokk lakóépületnek a díszítőfestések adják az igazi jelentőségét. Minden szoba kifestése eltérő: van közöttük brokáttapéta utánzat; márványlábazatos faltükrökkel díszített; csíkos mintázatú; a középtengelyben lévő szoba falain pedig, a 18. század második felében igen divatos egzotikus madaras tájkép ábrázolás (pálmafák, sások, liliomok) található. Jelenleg Művészetek háza és Tegulárium, azaz téglakiállítás működik benne. Mi a 20. századi festménygyűjteményt szerettük volna meglátogatni, de az absztraktok sokasága eltörpült a kopottas festésű falak és csillogó kristálycsillárok mellett. (infók innen)




2015. május 23., szombat

Kanizsa, te csodás

Együtt a vásárfia, csak a fincsi házi szörp és egy talpas üvegbúrás sütis tál hiányzik a képről.

A blogomon utánanéztem, éppen egy éve voltunk utoljára a nagykanizsai bolhán, úgyhogy pont ideje volt egy kis tobzódásnak. Közben másfélszeresére nőtt a piac, rengeteg kis árussal (köztük anyukámmal) is bővülve egy nagy kavicsos placcon. Így én költöttem a pénzt, anyu kereste. Igyekeztem azért mértékletes lenni, és csak olyan dolgokat a hátizsákomba pakolni, amik hasznosak vagy tényleg első látásra szerelmek. Már a fél piacot végigjártam, és még üres volt a pakkom, amibe csak szebbnél szebb gyertyatartók akartak beleugrani. Erős voltam, és lemondtam az ötvenedik ilyen alkalmatosságról, így is roskadozik otthon tőlük a polc. Az első szerzemény a nagy fém tetejű üvegkancsó lett, amibe azonnal beleképzeltem a hűsítő mentaleveleket, citromkarikákat, és a nedűt, amit majd ledöntögetek a torkomon a nyári hőségben. 

Retro üveg mérőedény, üdítős kancsó és hófehér Bavaria csészék.

Amikor megláttam a hófehér, kissé mocskos, de vitrin állapotú csészéket, már tudtam, hogy bajok lesznek. Serényen lapátoltam be őket a táskámba, sajnos csak egy hatos szettet. Tíz szett volt, de egy csésze ripityára tört, így hagytam ott másnak is még belőle. Jótett helyébe jót várj: az egy éve szomorúan ott hagyott régi mérőedényem megvárt, és örömmel repült a karjaimba. Öntött üveg, jó súlya van, így már kezdett a táska tartalma erőedzésre kényszeríteni.

Bavaria Feinsilber és ezüst nárciszos csészealjak.

Sajnos egyik rossz szokásom, hogy nem tudok ellenállni a szép csészealjaknak. Nagy önmegtartóztatás árán csak ezt a hármat hoztam el. Na jó, négyet, hiszen a kezembe akadt egy ütött-kopott-ragasztott kis Sarreguemines mokkás alj is. 

 Monogramos nyomódúc, csipkék és vászonterítők, finom mintás porcelánok.

Nagyon sok és nagyon szép, jó minőségű ruha volt, de kissé drágának találtam őket ahhoz képest, hogy honnan kell kitúrni. Egy helyen találtam csak szép lakástextilt, fel is halmoztam egy húsvéti, egy karácsonyi, egy teázós-mintás, két vert csipkés terítőt és egy csupacsipke párnahuzatot. Találtam a V&B Fasan "készletemhez" négy tojástartót, sajnos kettő ripityára volt törve mellettük. Jó lenne egyszer egy reggelizős készletet összegyűjteni ebből a mintából. Nem szóltam még a kínai mintás Bavaria csészikéről és az eladó szerint szuper egyedi és megismételhetetlen üveg süniről sem, ami talán a leghaszontalanabb tárgy az összes közül, de kétségkívül aranyos. Azt hittem, hogy ez a kis kaspónak kívánkozó cukortartó lesz az utolsó, amit betuszkolok a csomagomba, de persze súlyosan tévedtem...

Kissé kopott rózsa girlandos MZ cukortartó, ami cserepes virág után kiált.

A változékony időjárásnak köszönhetően már folyt rólam a víz, húsz kilós táska húzta a vállam és kezdett a sok lomból és koszból elegem lenni, így elindultam visszafelé a sorok és hurkok útvesztőin át. Hogy, hogy nem egy bazi nagy, vadi új talpas üvegbúrás sütis tál került az utamba. Azt már csak a hónom alá csaptam, majd ezután még a szintén bazi nagy almás fém gyümölcskosárra is alkudtam azért. Már sem erőm, sem szabad kezem nem maradt, mire visszaértem. Diadalmas érzésekkel pakoltam ki anyukám szeme elé a zsákmányt, amire csak annyit mondott: "Én ebből semmit nem vettem volna meg." Csalódottságomon az enyhített, hogy férjecském megvette nekem a monogramos nyomódúcot, ami az árus szerint annyira ritka és egyedi, hogy 30 éve foglalkozik régiséggel és soha nem látott ilyet. Volt szegényem vagy 32 éves aggastyán.

Kedvenc haszontalanságaim.

Végigolvastad ezt az egész agymenést, de csak arra voltál kíváncsi, hogy érdemes-e elmenni ilyen messzire piacozni? Csak ezért nem éri meg a benzin, viszont Zala megye olyan csodálatos, bátran ajánlom kiránduláshoz, nyaraláshoz. Nézd meg Göcsejt, a Kis-Balatont, a csodás kis 100 éves parasztházakkal szegélyezett fő utcákat, a Sztúpát, a rezi várat, Keszthelyt, és még sorolhatnám. Mellesleg pedig nézz be vasárnap a piacra. Bár másfélszer akkora, mint egy éve, ugyanennyiszer drágább is lett. A kincseket mérhetetlen mennyiségű (főként tipikusan német) szemétből kell kibányászni, és rengeteg túlárazott régiséggel teli stand van. Kell hozzá kalandvágy és állóképesség, de mindenképpen nagy élmény. Köszönöm, hogy itt voltál velem, ezzel a balatonmagyaródi kis parasztházzal búcsúzom, amit út közben kaptam le:


2015. május 9., szombat

Színek, fények, textúrák egy szellemvárosból

Múlt szombaton Szentkirályszabadján kirándultunk egy majd' egész napos túra keretében. Végigjártuk az egykori szovjet városrész húsz éve elhagyatott tömbjeit, innen örökítettem meg emlékbe a következő képeket:






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...