Naná, hogy a régiségvásárban voltunk! Bár az éjszakai vihar majdnem elmosta a reményeimet, utána a hajnali napsugár ébresztett. A buszt lekéstük vagy nem is jött. Minimum egy órával később értünk oda, mint szerettem volna, de szerencsére még alig lézengtek fél 9-kor, az árusok is csak pakolgattak. Sajnos ismerőssel nem találkoztunk, még az tette volna fel az i-re a pontot, de így is nagyon jó hangulatú vásárunk volt, nehéz is volt a táskánk hazafelé. Jó sok képet hoztam tetszetős és szívfájdítóan otthagyott kincsekről, a végén pedig mutatom, ami velünk jött.
Magányos ágytámla és csodás kis angolok.
Kedvenc standom pár kincse.
A láda és a székek is jöhettek volna velünk. Ütött-kopott szépség a konnektorok között.
"Meg sem merem kérdezni, mennyibe kerül" stílusú porcelán.
A legszebb rózsa girlandok.
Csőtészta és elefántláb.
Osztrák embertlehetölnivele súlyú mosdótál és egy bélapátfalvai talpaska a 19. századból.
Álmaim székei, oroszlánlábak és egy kis Feinsilber.
Lehet válogatni...
Csoportkép a szépségekről. Olyan jó volt kivételesen nem a szemétből turkálni ki őket.
Éppen tegnap este néztük meg Roman Polanski filmes feldolgozását, ma pedig rám talált a könyv is. A büsztöknek is nagyon örültem, Tündénél már ki is néztem régebben, nézzétek csak a Lapozóban!
Ezüstnemű. Egyiken a felirat: Victoria Palace Hotel Paris.
Kínai vagy japán? Régi vagy új? Értékes vagy ócska? Nekem mindenesetre elrabolta a szívem.
Már a jelzése is egy költemény, a kis girlandokról nem is szólva.
Orientális mintájú fajansz Maastrichtból.
Az egyik kedvencem szolid színével és ódon méltóságával.
Az első fogás volt ma, belőle kettő is van, mert ugye alkudni muszáj...
Ez a tányér olyan nagy és nehéz, kínálónak is beillik. Vagy egy óriási bécsi szelethez passzintották a gyárban. Mindenesetre méltán népszerű a szín, a minta, a márka, már régóta szerettem volna egy ilyet.
