Ma reggel egyedül indultam neki a régiségvásárnak. Mire a buszmegállóba értem, a kellemes, kicsit borús időből szakadó eső lett. Ha ez még nem lett volna elég, a busz lerobbant a város határában, ahol még mindig dőlt az égből az áldás. Mire bekeveredtem a Bazilikához, úgy-ahogy elállt, de mindössze 4-5 bátor árust találtam, aki így is kipakolt. Aki volt már el tudja képzelni, hogy mi ez a szokásos tömeghez képest. Éppen csak ördögszekeret nem fújt a szél. Elhatároztam, hogy veszek egy nagyon szép dolgot, aminek örülhetek, és hazamegyek. Egy rózsás zománcos lavór lett a kiválasztott. Jól összefoglalja a mai kínálat esszenciáját, hiszen szebbnél szebb és nagyon sok zománcos holmit hoztak ma eladni. Közben jó idő lett, egyre többen kipakoltak, társaságom is akadt, így még tettem vagy 20 kört és elvertem a költségvetést. Sajnos csak ennyi fotó van, közben lemerültem. Később alaposabban megtisztogatva mutatom őket külön képeken is, hiszen úgy mutatják majd méltó szépségüket. A tanulság mára: nem kell túl hamar odaérni; és ha ismerkedni szeretnél vigyél magaddal rózsás lavórt, így garantált lesz a számtalan véletlenszerű beszélgetőpartner. :)
Ez a sarkantyúvirágos csészealátét a kedvenc mai fogásom. Egyelőre semmi infót nem találtam róla.
Óriási Feinsilber teáscsésze és az áttört sütis lapát a szívem csücskei. Gyönyörű evőeszközök voltak ma is, de nem olcsón.
A piac királynői voltak ódon pompájukkal. A bal oldali Gránit, 40 000 Ft volt a 3 db, a jobb oldalin egy 1849-es jelzés volt, 20 000 Ft-ért kínálva.
Kis ízelítő a sok csodás zománcosból. Lett innen lavórom és mellé szappantartó. Porcelánt ma alig sikerült vennem, pedig tele volt a táskám pufifóliával.
