Szépségek otthon

 Hófehér-ezüstös kompozíció szüleimnél, és egy séta a kertben, majd a varsáshegyi bányánál (szinte mondhatjuk, hogy az utcánk végén).

 

Légies, csillogó

Ezt a valójában fáradt mályvaszínű tüllcsodát ma turkáltam kreatív célokra. Egyelőre csak nézegetem, megszabadítom a felesleges tartozékoktól, de nem tudom még mi legyen belőle.

Biciklitúra Szigligetre

Kápolna a szőlőben, útközben.

Mindenképpen szerettem volna időt szakítani erre a nagyjából 40 km-es kirándulásra, hogy a férjemnek is megmutathassam a világ leggyönyörűbb kilátását. Egyébként is szeretjük a várakat, kastélyokat, így többszörösen megérte Szigligetre menni. Egy finom limonádéval pihentük ki az út fáradalmait, majd felfedeztük a Várhegyet. Sajnos a többi látnivalóra, mint az Esterházy-kastély az arborétummal vagy az Árpád-kori romtemplom már nem maradt energiánk, elvégre haza is kell érni valahogy, de így is felejthetetlen élmény volt. A továbbiakban beszéljenek helyettem a képek!

Nosztalgia Múzeum és egy kis keszthelyi hangulat

Ezúttal csak pár röpke órát töltöttünk el a sétáló utcán. Jégkását szürcsöltünk és benéztünk a Nosztalgia és Giccsmúzeumba. A számos látnivaló közül éppen ez illett tökéletesen a hangulatunkhoz, nem is csalódtunk benne. Mire átbogarásztuk az egész kollekciót, jó pár sóhaj tört fel belőlem, szívesen hazavittem volna egy részét a sok kincsnek.

 

 Milliónyi apróság, a lehető legszerteágazóbb témában összegyűjtött tárgy sorjázik a vitrinek üvege mögött. Emlékek tárháza.

Két különleges épület: az Amazon Szálló a 18. század elején épült, mára kinőtt belőle egy fa. A Pethő-ház középkori eredetű, a sétáló utca egyik dísze.

A Festetics-kastély parkjában mindig sétálunk egyet, mikor hazalátogatunk, megunhatatlan szépség.

Apró kincsek Keszthelyről

Hosszú hétvégét töltöttünk szülővárosomban, ahol egy hangulatos antikvitásban kutattam. Nem nagy, de annál szebb és számomra kedves kupaccal tértem haza, amiben azóta is gyönyörködöm. A mesejelenetes kanálhoz már van villám, szerintem színezüst mindkettő. A másik kedvencem a MÁV tányér, amiről annyit sikerült kiderítenem, hogy 1909-es vagy régebbi gyártmány.

 

Ékszerelem

Évek óta megunhatatlan hobbi számomra az ékszergyártás. Nagy boldogságot okoz, ha egy-egy darab útra kel tőlem, de ugyanakkor vannak kedvenceim, amiket picit nehezebben engedek el. Ezúttal meg is örökítettem azokat, amik hamarosan új tulajdonosukat ékesítik.

A csodálatos Boué testvérek

 A divatház teljes csapata 1906-ban.

A régi idők divatirányzatai mindig is vonzottak, de semelyik sem áll olyan közel a szívemhez, mint az 1920-as évek elképesztően nőies, mégis vagány, laza ruhái. Kiemelkedő alkotói ennek az érának a Boué nővérek, akik mind a francia, mind a New York-i divat meghatározó alakjai. Madame Sylvie Montegut és Baronne Jeanne d’Etreillis (ez a férjezett nevük már) 1899-ben, alig 18 évesen alapították meg az egyik első haute couture házat "The house of Boué Soeurs" néven Párizsban. Az első világháború miatt New Yorkba tették át a székhelyüket, ahol élvonalba léptek finoman romantikus ruhakölteményeikkel. Védjegyük a szalaghímzéssel készült rózsák garmadája, amik élő rokonaikhoz hasonlóan futják be a finom csipkéket, tüllöket, selymeket. Míg ez a rokokóból merített szín és mintavilág a múltból táplálkozott, a modern vonalvezetés teljesen újszerűvé varázsolta a hölgyek sziluettjét. Elhagyták a fűzőt és a panier-t, mégsem lehetett az elegancia hiányával vádolni kreációikat. A világ minden tájának sztárja rendelte tőlük a következő bálra az estélyi ruhát. Pályájuk csúcsán az amerikai és francia üzleteiken kívül Londonban, Bukaresten, Kairóban és Szentpéterváron is megtalálhatóak voltak kollekcióik. Sajnos La Belle Époque leáldozásával a könnyed, csipkés stílus kiment a divatból, ami végzetes volt a Boué Soeurs márkára nézve. Szerencsére munkájuk jelentőségét még éppen időben felismerték ahhoz, hogy megmentsenek belőle az utókor álmodozóinak gyönyörködtetésére.

 

 Pizsama és neglizsék. Gyönyörű fehérneműkollekciókat is készítettek az estélyik sikere után.

 Estélyi ruhák, amik megdobogtatják a szívem.

 Esküvői ruhák földi istennőknek.

A jobb oldali a kedvencem a fellelt darabok közük. A Metropolitan múzeum gyűjteményében található.

Valami új, ami kinyílik

Még karácsonykor majdnem szereztünk egy Leksvik tálaló szekrényt, teljesen beleéltük magunkat, mire kiderült, hogy már elkelt. Múlt hónapban azonban sikerült egyet megcsípnünk vaterán, a szállítást pedig a vizsgáim utánra időzítettük. Tegnap este megérkezett, férjecském gyorsan összerakta, és még melegében bepakoltam. Szuper darab, rengeteg cuccot elnyel. Az alkalmankénti használatra szánt porcelánjainkat és tálaló eszközeinket tároljuk benne, amik most már szem előtt vannak, hogy gyönyörködhessünk bennük minden nap. A képek borzalmasak lettek, becsukva nem is tudtam normálisan lefotózni, majd igyekszem javítani ezen más fényviszonyok között.