2014. március 31., hétfő

Erényi Béla gyógyszeres üvegei


Az egyik rossz tulajdonságom, hogy ha van egy becses tárgy a birtokomban, nem szeretem egyedül hagyni. Így került lassanként a családi örökségként ránk maradt Erényi Mentőbalzsam üveg mellé tavaly a nagy Erényi Diana Sósborszesz, majd múlt héten még egy kis sósborszeszes és egy ismeretlen tartalmú palack vateráról. Annyira szeretem a formáikat, a domború betűket, az egykori igényességet ezen a téren is. Egy újabb különleges kis szigetet jelentenek a polcunkon. 



Erényi Béla életéről keresgéltem egy picit, ezt találtam: Erényi Béla (Nagyvárad, 1872. - Budapest, 1935. VIII. 7.) gyógyszerész, gyógyszerüzem tulajdonos. A Budapesti Tudományegyetemen 1893-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Még fiatalon a szabadszállási Isteni Gondviselés gyógyszertár tulajdonosa volt. Átvette 1904-ben a budapesti Károly körúti Diana gyógyszertárat. A Diana márkájával kiszorította a piacról az ellenfelét, Brázay Kálmánt. Létrehozta a Diana sósborszesz gyártó sorát és a Diana Ipari és Kereskedelmi Rt-t. 1910-ben gyártási joggal megvásárolta az Erényi Diana sósborszesz, vegyészeti és kozmetikai üzletét. Az új üzemében a Diana sósborszesz mellett számos gyógyszer, kozmetikai és vegyészeti cikket gyártott és forgalmazott. Egy ideig a Török Labort is vezette. Tulajdonában volt még a trencséni fürdő és az abbáziai Residence szálló is.

2014. március 30., vasárnap

A rózsa girlandos gyűjtemény

A kedvenc mintám a rózsaszín masnis rózsa füzér, ami a szecesszió idején volt nagyon népszerű díszítés. A kis gyűjteményem minden darabja kedvenc internetes eladóimtól van. A leveses tál egy kézzel festett Pirkenhammer porcelán, a többi csak számozott, matricázott darab. Mindegyik kicsit más, éppen ezért kedves nekem.


Ez a másik páros inkább a zöld levelek és a piros rózsák dominanciájának jegyében készült. A leveses tál fülei cirádák helyett az art deco egyszerűségét dicsérik. A szószos az egyetlen, amit piacon találtam, ő Nagykanizsáról került a polcunkra.

2014. március 29., szombat

Március a kertben

A munka előtt jöhet egy kis inspiráció, tervezgetés. A kis fonott bödönt egy erdélyi mamától vettem a héten a Keletinél, csodaszép munka.

 Használt ablakokból készítette a férjem a mini üvegházat, már hajt benne pár finomság. A partizánsaláta pedig egyenesen burjánzik.

 Virágzik a meggy és a barackfa, de azért az öreg körtefa is hozott pár bimbót. Háttérben sorakoznak a répa ágyások.

 Az életet nem lehet megállítani: hajt a fűszerkert populációja és a borsó is.

Szívvirág.

 Ibolyák a mogyoróbokor tövében.

 Pár év kihagyás után ismét virágzott az aranyvesszőnk. Gyűlnek a kövek a sziklakerthez, ha elvirágoztak a tulipánok, megépítjük.

2014. március 22., szombat

Kopp-kopp, írok

Hallgatásomnak egyszerű oka volt, a szakdolgozatomat írtam. Szerencsére idejében befejeztem a nagy művet, közben pedig pihenésképpen válogattam csodás írógépekről készült fotókat.

(A képeket Pinterestről gyűjtöttem.)

2014. március 8., szombat

Békakirályfik


Emlékeztek még a vaterás mérlegre? Egy kis csiszolás és tisztítás után lefestettem fehérre, amire leginkább tisztasági szempontok miatt volt szükség. Az agyagcserepet kőhatású festékkel kentem le, kizárólag kíváncsiságból. Így is, úgy is tetszett, érdekes volt kipróbálni. Béka úrfit én varrtam nemrég, ez volt az a Tilda minta, ami elindított a lejtőn a figuráival kapcsolatban... A pici békakirályom már régi, de most kapott a kép kedvéért egy kerámia tavirózsát is a feneke alá.

2014. március 7., péntek

Tea két személyre


Enikő terítőversenyén indultam ezzel a fotóval, amin először állt modellt az első saját készítésű babám, Elinor. A kék mintás terítő és a Hollóházi teáskanna Enikőtől van, de a tálcát és a frivolitást Sármelléken lomiztam. Sajnos nem volt túl sok időm tovább gazdagítani a kompozíciót, de nekem ilyen kis egyszerűen is tetszik.

2014. március 3., hétfő

Devecseri bolha és még egy kis szülinap

Csodás tavaszi idő volt szombaton, a napos, virágba boruló Balaton-felvidék látványával csordulásig töltekeztünk. Szedtünk barkát, végigjártuk a lomivárost Devecserben, meglátogattunk egy keramikus mester urat Balatonedericsen, végül sütiztünk Keszthelyen. Sajnos nem volt nálam a fényképezőgép, de a hazahordott kincseket megörökítettem, mielőtt szétszóródnak a lakás különböző pontjaira, elnyerve új életüket egy új helyen.

Már félúton elfogyott a zsebpénzünk, de így is jó fogást hoztunk haza.

A fém szekció: ékszerek, csipeszek, diótörő és egy csodaszép kanálnyél, amiből medál lesz.

Anyukám antik szobrocskái és egy leheletfinom angol csésze.

Csőrös üveg, pasztell gyertyák, tündéres tojás, angyalka, csupa apróság, mégis mennyi örömet okoz!

Nagy kupac kézzel hímzett terítőt rejt a bádog bödön, és a kb. századik mécsestartót...

A vitrinben már ibolyaszezon van.

Anyukám gyűjtögette ezt a csokor virágot a szülinapomra.

A balatonedericsi mestertől kaptuk ezt a manóház-lámpást egy kis kemencejavításért cserébe. Milyen jó szolgálatot tesz majd nyáron az erkélyen!

2014. március 2., vasárnap

Szerelmes pillantások


Különleges ékszerekhez különleges történet is jár: a Skier házaspár világon egyedülálló nagyságú gyűjteménye 18. és kora 19. századi angol emlékekből áll. A miniatűröket kézzel festették az elefántcsont alapra, és titkos szerelmesek ajándékozták meg vele egymást, hiszen a teljes arcképüket nem fedhették fel a nagyvilág előtt. A jövőtlen szerelem e rejtegetett, mégis fényűző emlékei azonnal megérintették a szívem, igazi sorsokat rejt minden darabjuk.


 (Az előző blogomról emeltem át a cikk nagy részét.)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...