2015. november 30., hétfő

Adventkezdő vásár Egerben


Ebéd után indultunk éppen, szép napos időben. Bár háromig írták a vásár nyitva tartását, az átfázott árusok már türelmetlenül pakolásztak másfél órával korábban. Így is rengeteg szépséget láttam ezen a kicsi placcon, és be is ugrott pár közülük a táskámba. Pár kurta beszélgetésbe is keveredtem árusokkal. Sokkal jobb kedvvel vásárolok így, mintha tukmálnák az árut, azon kívül sok érdekességről is eszmét cserélhetünk. Utána plázáztunk is kicsit, ugyanis van Pepco az Agria Parkban is, de üres kézzel távoztunk. Egy gigászi séta keretében körbejártuk a város legszebb részeit, beszívtuk az adventi vásári illatokat a Dobó téren és bolyongtunk kicsit a várnegyed macskaköves utcáin. 

Egy kis retro: lila préselt üvegváza, Gránit tányér az étkészletemhez, apró díszek a karácsonyfára. Utóbbiakat ajándékba kaptam a Flore kínálóhoz.

Sarreguemines Flore, magyar behozatali pecséttel. Ez már a második Róbert Gyula pecsét amit Egerben láttam (és aztán meg is vettem), de nem találtam sajnos semmi infót róla. 

 Még egy ódon Sarreguemines szépség. Hagytam rajta egy kis antik pecsenyezsírt, mert szépen kiemeli a kacskaringót... Tudom bolond vagyok kicsit. :)

 Villeroy&Boch Japan dísztányér máz alatti kékkel, kézi festéssel aranyozva és színezve. Semmi konkrétat nem találtam, de elvileg 1880-90 között készülhetett.

A végére pár helyszínen, a telefonommal készített kép a legszebb/érdekes otthagyott kincsekről:


2015. november 22., vasárnap

Louis XVI nyomában

Kezdtek enyhe elvonási tüneteim lenni a kincskeresés hiányától, és anyának sem volt ellenére, hogy a hozzánk legközelebb eső lelőhelyet meglátogassuk. Sármelléken jó sok lom és csípős hideg várt minket, de már az első helyen is gyönyörű dolgokat találtunk. A képeknél kicsit mesélek bővebben. Mivel nem hoztam magammal mindent, még a szüleimnél telefonnal lőttem a képeket, némelyiken ez meg is látszik sajnos.

Ilyen állapotban találtam rá ezekre a mesés fajansz tányérokra egy kerítés tövében a sárban. A fekete gépolaj vagy valami olyasmi, mivel gépek és alkatrészek alatt fetrengtek szegények. Egy kínáló és öt tányér, az egyik sajnos menthetetlen állapotban.

 A jelzés: Wedgewood Louis XVI, és egy réges-régi javítás.

Csipke abroszok és terítők jöttek haza, nekem egy nagyon különleges kötött betétes-hímzett jutott. A karcolt mintájú poharak, a fémek, és még a kicsi hibás porcelánok is nagy kedvencek.

Egy olyan kupacból ficcent elő a keszkenő sarka, ahol soha nem kerestem volna...

Kevésbé értékes, de számomra nagy örömet szerző apróságok: Laura Ashley bőrtáska, régi pasztell karácsonyfa díszek, pár hasznos és szép porcelán.

A szecessziós pianínó, amit fájó szívvel hagytam hátra az enyészetnek. Mindent nem tudok sajnos megmenteni.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...