Kezdtek enyhe elvonási tüneteim lenni a kincskeresés hiányától, és anyának sem volt ellenére, hogy a hozzánk legközelebb eső lelőhelyet meglátogassuk. Sármelléken jó sok lom és csípős hideg várt minket, de már az első helyen is gyönyörű dolgokat találtunk. A képeknél kicsit mesélek bővebben. Mivel nem hoztam magammal mindent, még a szüleimnél telefonnal lőttem a képeket, némelyiken ez meg is látszik sajnos.
Ilyen állapotban találtam rá ezekre a mesés fajansz tányérokra egy kerítés tövében a sárban. A fekete gépolaj vagy valami olyasmi, mivel gépek és alkatrészek alatt fetrengtek szegények. Egy kínáló és öt tányér, az egyik sajnos menthetetlen állapotban.
A jelzés: Wedgewood Louis XVI, és egy réges-régi javítás.
Csipke abroszok és terítők jöttek haza, nekem egy nagyon különleges kötött betétes-hímzett jutott. A karcolt mintájú poharak, a fémek, és még a kicsi hibás porcelánok is nagy kedvencek.
Egy olyan kupacból ficcent elő a keszkenő sarka, ahol soha nem kerestem volna...
Kevésbé értékes, de számomra nagy örömet szerző apróságok: Laura Ashley bőrtáska, régi pasztell karácsonyfa díszek, pár hasznos és szép porcelán.
A szecessziós pianínó, amit fájó szívvel hagytam hátra az enyészetnek. Mindent nem tudok sajnos megmenteni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése