Kanizsa, te csodás

Együtt a vásárfia, csak a fincsi házi szörp és egy talpas üvegbúrás sütis tál hiányzik a képről.

A blogomon utánanéztem, éppen egy éve voltunk utoljára a nagykanizsai bolhán, úgyhogy pont ideje volt egy kis tobzódásnak. Közben másfélszeresére nőtt a piac, rengeteg kis árussal (köztük anyukámmal) is bővülve egy nagy kavicsos placcon. Így én költöttem a pénzt, anyu kereste. Igyekeztem azért mértékletes lenni, és csak olyan dolgokat a hátizsákomba pakolni, amik hasznosak vagy tényleg első látásra szerelmek. Már a fél piacot végigjártam, és még üres volt a pakkom, amibe csak szebbnél szebb gyertyatartók akartak beleugrani. Erős voltam, és lemondtam az ötvenedik ilyen alkalmatosságról, így is roskadozik otthon tőlük a polc. Az első szerzemény a nagy fém tetejű üvegkancsó lett, amibe azonnal beleképzeltem a hűsítő mentaleveleket, citromkarikákat, és a nedűt, amit majd ledöntögetek a torkomon a nyári hőségben. 

Retro üveg mérőedény, üdítős kancsó és hófehér Bavaria csészék.

Amikor megláttam a hófehér, kissé mocskos, de vitrin állapotú csészéket, már tudtam, hogy bajok lesznek. Serényen lapátoltam be őket a táskámba, sajnos csak egy hatos szettet. Tíz szett volt, de egy csésze ripityára tört, így hagytam ott másnak is még belőle. Jótett helyébe jót várj: az egy éve szomorúan ott hagyott régi mérőedényem megvárt, és örömmel repült a karjaimba. Öntött üveg, jó súlya van, így már kezdett a táska tartalma erőedzésre kényszeríteni.

Bavaria Feinsilber és ezüst nárciszos csészealjak.

Sajnos egyik rossz szokásom, hogy nem tudok ellenállni a szép csészealjaknak. Nagy önmegtartóztatás árán csak ezt a hármat hoztam el. Na jó, négyet, hiszen a kezembe akadt egy ütött-kopott-ragasztott kis Sarreguemines mokkás alj is. 

 Monogramos nyomódúc, csipkék és vászonterítők, finom mintás porcelánok.

Nagyon sok és nagyon szép, jó minőségű ruha volt, de kissé drágának találtam őket ahhoz képest, hogy honnan kell kitúrni. Egy helyen találtam csak szép lakástextilt, fel is halmoztam egy húsvéti, egy karácsonyi, egy teázós-mintás, két vert csipkés terítőt és egy csupacsipke párnahuzatot. Találtam a V&B Fasan "készletemhez" négy tojástartót, sajnos kettő ripityára volt törve mellettük. Jó lenne egyszer egy reggelizős készletet összegyűjteni ebből a mintából. Nem szóltam még a kínai mintás Bavaria csészikéről és az eladó szerint szuper egyedi és megismételhetetlen üveg süniről sem, ami talán a leghaszontalanabb tárgy az összes közül, de kétségkívül aranyos. Azt hittem, hogy ez a kis kaspónak kívánkozó cukortartó lesz az utolsó, amit betuszkolok a csomagomba, de persze súlyosan tévedtem...

Kissé kopott rózsa girlandos MZ cukortartó, ami cserepes virág után kiált.

A változékony időjárásnak köszönhetően már folyt rólam a víz, húsz kilós táska húzta a vállam és kezdett a sok lomból és koszból elegem lenni, így elindultam visszafelé a sorok és hurkok útvesztőin át. Hogy, hogy nem egy bazi nagy, vadi új talpas üvegbúrás sütis tál került az utamba. Azt már csak a hónom alá csaptam, majd ezután még a szintén bazi nagy almás fém gyümölcskosárra is alkudtam azért. Már sem erőm, sem szabad kezem nem maradt, mire visszaértem. Diadalmas érzésekkel pakoltam ki anyukám szeme elé a zsákmányt, amire csak annyit mondott: "Én ebből semmit nem vettem volna meg." Csalódottságomon az enyhített, hogy férjecském megvette nekem a monogramos nyomódúcot, ami az árus szerint annyira ritka és egyedi, hogy 30 éve foglalkozik régiséggel és soha nem látott ilyet. Volt szegényem vagy 32 éves aggastyán.

Kedvenc haszontalanságaim.

Végigolvastad ezt az egész agymenést, de csak arra voltál kíváncsi, hogy érdemes-e elmenni ilyen messzire piacozni? Csak ezért nem éri meg a benzin, viszont Zala megye olyan csodálatos, bátran ajánlom kiránduláshoz, nyaraláshoz. Nézd meg Göcsejt, a Kis-Balatont, a csodás kis 100 éves parasztházakkal szegélyezett fő utcákat, a Sztúpát, a rezi várat, Keszthelyt, és még sorolhatnám. Mellesleg pedig nézz be vasárnap a piacra. Bár másfélszer akkora, mint egy éve, ugyanennyiszer drágább is lett. A kincseket mérhetetlen mennyiségű (főként tipikusan német) szemétből kell kibányászni, és rengeteg túlárazott régiséggel teli stand van. Kell hozzá kalandvágy és állóképesség, de mindenképpen nagy élmény. Köszönöm, hogy itt voltál velem, ezzel a balatonmagyaródi kis parasztházzal búcsúzom, amit út közben kaptam le: