A képeken 19. századi antik vámpír vadász készletek láthatóak, igazi kuriózumok.
2013. október 31., csütörtök
A fekete macskák ünnepe
Bár a Halloween nem magyar ünnep, azért még nem bűn egy kis vidámságot is csempésznünk ezekbe a szomorú napokba. Mi ilyenkor előveszünk egy jó horror filmet, vagy a barátainkkal találkozunk a Horrorzabálók éjszakáján. Ezen kívül egy-egy ízléses dekoráció is elfér a lakásban pár töklámpás, pókháló és denevér formájában. A jellegzetes motívumok közül most a fekete macskát választottam ki, mert találtam egy nagyon édes antik plüsscica gyűjteményt. Szerintem nagyon különlegesek, és igazán finom kiegészítői lehetnek egy romantikus stílusú szobának. Az alsó képen egy régi-régi jelmez látható, nagyon szeretem nézegetni a hasonló fotókat.
Utólag találtam még két érdekes képet, szerettem volna, ha itt egy helyen vannak. Az első egy nagyon szép scrapbook albumból van, a másik pedig egy 1914-ben fotózott cicás harisnya.
2013. október 30., szerda
Nemzetközi kapcsolatok
Egy amerikai lány francia régiségekkel foglalkozó oldalán találtam ezt a ládát, ami ki tudja melyik országban élő család otthonát díszíti. Nézzétek csak a feliratot: Fekete István, Ausztrália... Ennek a ládának nem mindennapi története lehet.
2013. október 29., kedd
Barbola rózsafüzérek
2013. október 28., hétfő
Laura Ashley tálak
Múlt héten voltam a kedvenc boltocskámban, annak a legeldugottabb, végső akciós sarkában találtam rá az utolsó pöttyös tálakra. Nagy meglepetés volt, amikor megfordítottam őket, hiszen nem elég, hogy Laura Ashley márkájúak, még Magyarországon is készültek. Nem gondoltam, hogy egy ekkora márkának hazánkban is van szállítója, de örülök neki, és nagy szeretettel fogom használni a kínálókat. Olyan bájosan rusztikusak, és mindig a Baba sampon jut róluk eszembe.
2013. október 27., vasárnap
Üveg gyűjtemény és átalakítás
Hétvégén takarítás közben kicsit átrendeztem a polcom, gondoltam ideális idő arra, hogy a kedvenc üvegeimet megörökítsem. A felső képen lévő konstrukciót anya ötlete alapján apu készítette el, úgyhogy kétségtelenül az a kedvencem. A bútorgombot és az üvegeket is Devecserben bolhapiacoztam, de nem egy alkalommal. A képkeretek és a Boszorkánykonyha gyertyatartó vaterás, a két szélső tároló angol üveg. Az egyiken egy cukorkás címke volt, a másikról pedig sötétzöld üvegfestéket kellett levakarni.
Ex voto, a hála őrzője
Nem vagyok egyik egyház követője sem, de úgy gondolom ez nem jelenti azt, hogy ne érezhetnék magamhoz közel egy-egy vallással kapcsolatos tárgyat, épületet vagy gondolatot. Ma a lángoló szíveket veszem kicsit górcső alá. Szűz Mária és a szentek szobrainál százával is előfordulhatnak a hívek által elhelyezett, a legkülönbözőbb formájú kegytárgyak. Ez a szokás a pogány időkbe nyúlik vissza, amikor az emberek felajánlották valamilyen értéküket az isteneknek, hogy azok teljesítsék a kéréseiket. Tehát hiába tértek át később a keresztény szentekre, tulajdonképpen a többistenhit szokásainak hódoltak továbbra is. Mivel általában egészségügyi problémával keresték fel a zarándokhelyeket, a legtöbb ilyen tárgy az érintett testrészt vagy orvosi eszközt ábrázolja. A lángoló szív azonban nemcsak a szívbetegségekre utal, hanem egy sokkal általánosabb tartalma van. A szerelmi, lelki kérésekhez kapcsolódik, de az isten iránti szerelmet is jelképezi. Annyira népszerű lett ez a motívum, hogy a mesteremberek igyekeztek egyrészt minél egyénibbé tenni őket, másrészt egy csak az ő műhelyükre jellemző formát kidolgozni. A belsejébe írták, hogy miért hálásak, nevet, monogramot véstek mellé. A neve az ex voto suscepto rövidített, lekopott változata, ami nagyjából azt jelenti, hogy tanúbizonyság az ígéretemről.
2013. október 26., szombat
Hannah és Ben kék-fehér esküvője
Zománcos kannák, finom porcelánok és sok-sok kedves tárgy, amik az elődeinkről maradtak ránk. Egy gyümölcsökkel és édességekkel megrakott terülj-terülj asztalkám került melléjük, igazán barátságos és szemet gyönyörködtető környezetet varázsolva a fiatal pár lagzijára.
Ha még több képet szeretnétek látni, erre a Style Me Pretty feliratra kattintva megtehetitek!
2013. október 25., péntek
Otthon a legjobb
Négy csodás napot töltöttünk szüleimnél Gyenesdiáson, hoztam pár hangulatképet az udvarunkról.
Igazi csodavilág, a világ legszebb és legbékésebb helye számomra.
Ilyen csodás szőlő borítja a ház nagy részét. Madarak tömkelege tölti benne a napjait, a szélben csodásan hullámzik.
A fókakutya. Lehet nem imádni a kis pompont?
2013. október 24., csütörtök
Régi szakácskönyvek a padlásról
Otthon az egyik ragalja szinte teljesen könyvekkel van tele, a hétfői napunkat azzal töltöttük, hogy szétválogattam, a férjem pedig pakolta el a helyükre őket. Ha ezer kötet nem volt, akkor egy sem, de most már tematikusan keresgélhetünk közöttük. Jó pár kincset szedtem elő, most ezekből szeretném megmutatni ezt a két 1940-es évekből ránk maradt szakácskönyvet, illetve receptfüzetet.
Ez a kis füzetecske hátulja, amin az akkori termékválasztékot reklámozzák. Kutakodásom alapján 1943-ban adták ki.
Egy kézzel írt recept is volt benne, gyönyörű kézírással, megsárgult papíron.
Móra Ferencné szakácskönyvében ilyen szép színes táblák is vannak...
... a rengeteg újságból kivágott és kézzel írt receptgyűjteményről nem is beszélve. 1946-os kiadás, látszik rajta mennyire szerették használni, igazi kincsesbánya.
2013. október 22., kedd
Miss Potter barátai
Beatrix Potter magával ragadó világában a sünök főkötőben, a nyuszik kabátban, a békák pedig pecabottal a kezükben élnek. Világszerte ezrek rajonganak ezekért a kedves karakterekért, nem csoda, hogy porcelánon és porcelánból is megörökítették őket. Pár hangulatos képet szedtem össze ezekről, az elsőn mindjárt egy szép kis figuragyűjteményt látunk:
Még a Royal Albert is gyártott Pecás Jeremiás képével díszített kannát:
A két Benjámin a róluk szóló könyveket őrzi:
Forró csokoládé Nyúl Péter társaságában:
Még több hasonló képet nézegetnél? Látogasd meg folyamatosan bővülő képtáramat Pinteresten!
2013. október 21., hétfő
Padlástúra mamánál
Az az igazság, hogy sem alkalmunk, sem anyagi keretünk nincs ebben a hónapban piacra menni, viszont van helyette egy jó nagy adag pakolászási kedvünk. Először a mama rég nem használt tetőtere esett áldozatul, egyelőre a képen látható kincsekkel távoztunk. A székből még kettőt hátrahagytunk, úgy tervezem, hogy mindet más színűre festem majd. Idősebbek apukámnál, több, mint 60 évesek, de nagyon stabilak és masszívak, érdemes rendbe hozni őket. A könyvben szinte nincs is szöveg, cserébe szebbnél szebb keresztszemes mintákat tartalmaz. A Zsolnay kannát még apukám kapta csecsemő korában a névadó szüleitől, sajnos nem nagyon volt megbecsülve a készlet, ez az utolsó darab belőle, ennek is ragasztott a teteje. Arról nem is beszélve, hogy mennyire szutykos, ez a képen is sejthető szerintem... A terítő is a szürke 50 árnyalatában játszik, egyszer hófehér lehetett... Szóval igazi mentőakció volt ez, mama sajnos az élet semmilyen területén nincs tisztában az igazi értékekkel.
2013. október 19., szombat
Vaterás kincs: régi mérleg
Ezt a csodaszép mérleget ma nyertem vaterán egy ezresért. Súlyokkal együtt. Imádom, már nagyon várom, hogy elhozhassam!
2013. október 18., péntek
Lindenbaum ház
Ezúttal egy sokkal könnyebben elérhető kincset mutatok, amit némi sétával a Nyugati pályaudvartól vagy még egyszerűbben a 73-as trolival érhettek el (Keleti pu.-Arany János utca vonalon közlekedik). Az Izabella utca 94. alatt épült 1896-7-ben a Lindenbaum házaknak nevezett épületpáros, aminek sajnos csak az egyik tagja maradt fent szinte eredeti szépségében (egy 2002-es renoválásnak köszönhetően). A három emeletes lakóházat Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp tervezte a korai szecesszió stílusában. Ez a színes, díszes ornamentikájú megoldás teljesen újító szellemű, egyedi kezdeményezés volt Magyarországon. A két ház motívumai a négy elemet szimbolizálják, a képen látható a föld és a levegő. A jobb oldali épület szobrai szinte teljesen megsemmisültek, csak nyomokban lehet kivenni a víz és a tűz kettősét. A lélegzetem is megállt, amikor megpillantottam, ha van lehetőséged mindenképpen nézd meg élőben is ezt a csodás, elképesztően részletgazdag díszítést!
Vásárfia Veszprémből
Az első dokumentált bolhapiacozásunk márciusban volt, iszonyú hideg és hóesés közepette. Veszprémben voltunk, ami ugyan kicsit messze van tőlünk, de egy jó kis kirándulást megért a dolog. Főleg, hogy utána meglátogattuk Enikőt is Vöröstón, ahol egy 100 éves tündéri kis parasztházban lakik, a kertjében pedig patak csordogál. Kevés árus volt és a hó alól kotortuk ki a dobozaikat, amit bevallom iszonyúan élveztem! Az első képen az én zsákmányom látható, azóta sajnos az egyik mini vázát eltörtem. A fűszertartó fehér lett és gyöngyöket tárolok az üvegeiben. A csészéket, kaspót, evőeszközöket használjuk, az ezüstszélű Arzberg kiöntő és cukortartó inkább csak dísz a tálalón. A Villeroy&Boch Botanica ékszertartón egy tavaszi hérics van, ami gyerekkorom kultikus virága volt, nagyon örültem neki. Azóta találtam mellé még kis tálkákat is, a fésülködő asztalomon tartom őket és ékszert, vattapamacsot tárolok bennük.A nyaklánc talán a legszebb vásárfia, még nem viseltem, csak gyönyörködök benne itthon.
A második képen anyukám által vásárolt dolgok vannak, a hullámos szélű közben nálam landolt és kaspónak használom. Az aranyszélű kistányérokhoz került időközben nagy sütikínáló tányér és szószos kiöntő is. Nagyon jól éreztük magunkat, de a hosszú út miatt nem jártunk azóta arrafelé.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)