Tobzódás Nagykanizsán és Sármelléken

 

Tegnap mozgalmas napunk volt, először megjártuk a kanizsai piacot, utána Sármelléken folytattuk. Gyorsan elmosogattam, fotóztam, és már indulnom is kellett a vonatra, hogy átszeljem a fél országot. Szerencsére megúsztuk eső nélkül, bár borongós volt az ég egész nap. A piac nagy volt, nyüzsgős, háromszor ennyi pénzt is el tudtam volna költeni. Még szerencse, hogy vannak alkudni képtelen árusok, akiktől elvből nem vásárolok és így megkíméltek a lapos buksza szindrómától. A fehér tányéroké volt a főszerep, bár nem is akartam egyet sem, de ezeket a szépségeket nem tudtam otthagyni! A másik nagy fogás a csodás franciaágyra való horgolt csipketakaró, amit anyukám vadászott le. Találtam neki egy kis apróságot, egy Julika című pöttyös könyvet. Külsőre is azonnal megtetszett, de amikor megláttam, hogy anyukám neve virít rajta, rögtön lecsaptam rá.

 Villeroy&Boch tányérok, kicsit kopott, de gyönyörű csuporkával, illetve a fém szekció bájos mintájú kistányérokkal.

 Ezek az angol szamócamintás kistányérok és a kicsit sérült, de így is gyönyörű rózsa gyertyatartó a kedvenceim. Sajnos a tizedik tányér törött volt, nagyon sajnálom.

 

A Gránit készletemhez is találtam még két mélytányért, és madárkás angol alátéteket is hoztam. A másik képen nem látszik sajnos a szépséges minta a Seltmann Weiden kistányéron, de a Mitterteich teáscsésze kecsessége nagyon is illik hozzá.

 Mindent ilyen tálakban szoktam készíteni, mindig jól jön belőle pár darab. A Zsolnay kiöntőt nem kell bemutatni szerintem, a nefelejcses csupornak viszont lefotóztam a jelölését. Nem ismerem, de nagyon tetszik ez az egyszerű monogramos-babérágas jel.(u.i.: Hamar jött a megfejtés, köszönöm! Kispesti Porcelán.)

Sármellékre már kicsit fáradtan és viszonylag későn érkeztünk, de így is találtam kincseket. Csak egy helyre szoktunk bemenni, ahol már ismernek minket jól, úgyhogy mindig nagyon kedvező árakat ajánlanak. Ha még nem lenne elég a gyertyatartóból (esküszöm egyszer megszámolom, mennyi van), lomiztunk még hármat. Az egyik egy kültéri csillár, amit már elképzeltem a diófára akasztva, romantikus piknikezés közben. Van rajta egy nagy kötélbojt is, amit majd felhasználok valami egyébhez. A tricikli és a rézüst kaspó lesz, a csipke álomfogó. Ez a szuper láda kakukktojás, mert anyuék korábban lomizták nekem, még egy kis szépségkezelésre vár.