Már nagyon be voltam zsongva, és nagyon izgultam, hogy jó idő legyen. Igen döcögősen értünk Egerbe, de az eső lába szerencsére csak lóbálózott, alapvetően nem volt rossz idő. Sokan nem mertek elindulni árusok, de bőven akadt szépség így is. Ráérősen néztem körül, nehogy egy nekem való kincs felett is átsuhanjon a szemem. Sok gyönyörűséget és néhány érdekességet is láttunk, jó volt a férjemmel együtt végigsétálni a sorokon. A vásárfia névnapi és szülinapi ajándékom is egyben, hiszen csak egy hét különbség van a kettő közt. (Kell egy kis vigasz, amiért elmúlt még egy év?)
Soha nem gondoltam, hogy lesz egyszer Emmám, hogy rögtön három, végképp nem hittem. Annyira szép, hogy minden más porcelán szinte silánynak tűnik mellette.
Mini(de tényleg) Copeland csészék az egyik kedvenc árusomtól. Csupa virág, csupa báj.
A "maradék", ami csak úgy beugrált a hátizsákomba.
Az elmaradhatatlan fém szekció: állítólag ír ezüstözött alpakka salátások és angol domborított fémdoboz.
Madárkás, áttetsző porcelán csésze Import felirattal.
Imádnivalóan rusztikus porcelán vágódeszka. Az árus szerint Altwien, jelzése mázba nyomott, és egy dátum: Dec. 1539
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése