Ezt a számos porcelángyár által használt, legendás mintát 1790. körül tervezte Thomas Minton, tehát már több, mint 200 éve kerülhet az asztalunkra. A tányérokon megjelenő motívumokhoz több történet is fűződik, aminek a reklám volt a fő oka. Így beszéltek róla, tovább szőtték a mesét, híres és népszerű lett. Semmi közük nem volt Kínához, Angliában találták ki őket.
A legismertebb szerint egy gazdag mandarin lánya, Koong-se beleszeretett apja könyvelőjébe, Changba. A nagy társadalmi különbség miatt nem kelhettek egybe, és fel is bőszítették szerelmükkel a nagy hatalmú apát. Changot menesztette és egy falat húzott fel háza köré, hogy távol tartsa a szerelmeseket. Helyette egy hatalmas herceggel tervezte az esküvőt, akivel Koong-se a fűzfa lehulló virágai alatt kelt volna egybe. Hogy elnyerje a hölgy kegyét, a herceg egy ládikányi ékszert hozott
nászajándékba. Chang azonban szolgának öltözve bejutott a fal mögé, és
megszöktette Koong-set a doboznyi értékes ékszerrel együtt. A hídon át
menekültek, és végül a herceg hajójával sikerült egy elhagyatott
szigetig jutniuk, ahol boldogan élhettek. Évek múltán a herceg tudomást
szerzett rejtekükről, és beteljesítette rajtuk bosszúját. Az istenek
megszánták őket, és galambpár formájában újra szeretők lehettek a
Földön. A madarak a korai pagodás tányérokon nem szerepeltek, így ez egy utólag
hozzátoldott történet-töredék lehet.
Ezek a motívumok immár több
filmet, krimit, színpadi előadást is megihletettek a múlt századeleji
vígoperától egészen a Gyilkos sorok című sorozatig.
Szerintem nem kétséges, hogy az utazás utáni vágyódás volt az eredeti
alkotás mozgatórugója, de ezek a
történetek teszik ma is élővé és népszerűvé ezt a klasszikus kék-fehér
porcelánt.
..jpg)
Illusztráció 1917-ből
A Britannia történelmi kertjei című sorozatban feltűnik Biddulph Grange, ami egy Földet átívelő utazásra hívja az oda látogatót. A történetét megnézhetitek a műsorban, vagy angolul itt is elolvashatjátok, én csak egyik leghíresebb részletére, a kínai kertre szeretnék kitérni.
James Bateman, aki a viktoriánus korban megalkotta ezt a dekadens és nagyszabású kompozíciót, soha nem járt Kínában. Akkoriban a növényvadászok támogatása révén lehetett az egzotikus flórához hozzájutni. Azért, hogy mégis egy jellegzetes távol-keleti hangulatot hozhasson létre, a híres porcelántányér mintáját vette alapul, és szinte egy az egyben lemásolta élő, három dimenziós változatban.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése