Szegeden nyaraltunk

Az Inner Awakening Fesztiválra érkeztünk Szegedre, és úgy gondoltuk, hogy meghosszabbítva az utazást kicsit bővebben is megismerkedünk a várossal. Amikor pár éve Erdélybe utaztunk, egy éjszakát töltöttünk itt. Már akkor is magával ragadott a hangulata, de nagyon felületesen néztem csak körül. A Dugonics tér kupolatartó asszonyai és egy bolhapiac rémlik fel, amibe spontán belecsöppentünk akkor. Utóbbi sajnos most kimaradt, de a három nap alatt alaposan körbejártuk és körbekóstoltuk (khmm, és körbeturkálóztam...) a belvárost. Azzal a határozott gondolattal távoztunk, hogy még sokszor vissza szeretnénk térni ide életünk során! Sokáig tartott a képgalériát elkészítenem, annyi emlékezetes hangulat és érzelem kötődik minden kockájához.

Nem a belvárosban laktunk, így minden nap befelé menet tettünk egy kis kitérőt érdekes látnivalók felé. A Víztorony és Hősök kapuja is megér egy kis extra sétát.

A Városháza és a falához épült Sóhajok hídja. Sokat ücsörögtünk az előttük fekvő park platánfái árnyékában.  Az esti koncertek is a szemközti kis utcában voltak.

A város egyik jelképe és nemrég befejezett kupolája. Lenyűgöző volt! Egy úrtól sok érdekességet is megtudtunk a falfestések rendszeréről, történetéről, szimbolikájáról. 

Miután kipróbáltunk néhány csodaszép fagyizót, maradtunk a Bányai Cukrászdánál, ahol annyi gombócot ettünk, amennyi csak belénk fért. 

Népi motívumok, néhol kicsi bohém kiegészítővel.

Több múzeumot is meglátogattunk. Jártunk a Fekete Házban, a Kass Galériában, a Móra Ferenc Múzeumban, és szívem csücskében: a Reök Palotában. A férjem szerint ez az objektum kihozta belőlem a japán turistát, lőttem rá a fényképezőgépemmel minden irányból.

Még a csatornafedő is szecessziós.

A világ legszebb lépcsőháza mindenféle nézőpontból <3

Egy gyönyörű nagypolgári lakást rendeztek be a Fekete házban, gondolva a porcelánrajongókra is... Direkt nem tettem fel minden fotót, hogy maradjon még felfedezni való másnak is.  

Ide kétszer is elmentünk a három nap alatt.

Romantikus lányszoba részletei...

 Séta a Tisza parton.

Szuper időszaki kiállítás volt a Móra Ferenc Múzeumban a múlt század elejének tisztálkodási szokásairól. Innen is hoztam szép kancsókról képet és emléket.

Ezzel az emlékkel búcsúzom, erre emlékeztem leginkább az első látogatás után, és most ismét láthattam. Még így is maradt a listán jó pár dolog, hiszen nem fürödtünk az Anna fürdőben, nem láttuk sem a Füvészkertet, sem a Vadasparkot, és nem voltunk a Szegedi Szabadtéri Játékokon sem. Legközelebbre is maradt bőven élmény.