Már nagyon rég voltunk Devecserben bolházni, kíváncsiak voltunk, hogyan alakult ennyi idő alatt. Mivel a volt laktanya területén található, valamennyire behatárolt területen helyezkedik el, ami kifejezetten javára válik szerintem. Bár így is egy-két sorral terjeszkedett, még mindig egy könnyen bejárható hely, még ha elsőre kicsit káosznak is tűnik az új látogatóknak. Árban is hasonló, mint a hasonszőrű piacok, a kezdeti drasztikus drágulás mára normális szintre visszaesett. Bútorban, hasznos felszerelésekben még mindig nagyon jó, de mint látjátok, egy porcelánrajongó is találhat csemegét magának. Íme hát a tegnapi zsákmányom:
Pár szép holmi hétköznapi használatra: tányérra borítható üvegbúra, csészék kávéhoz, teához és egy kis sziklakertembe kívánkozó kismadár...
Pár szépséges darabbal bővült a kék-fehér gyűjteményem. Az ezüstözött salátaszedőknek is nagyon örültem.
Czirádák. <3
Csodálatos antik szépségre bukkantam, kecses formáiba azonnal beleszerettem. Csak aranyozott szám van benne, és talán főzelékes tál lehet.
A süti kínáló a kistányérokkal még csak előszobája volt a rám váró gyönyörűségeknek...
Ez az a szépség, amivel nemigen lehet betelni. Antik fajansz készlet, Samuel Radford stílusára emlékeztet, de csak arany számmal jelölt.
Nagyon jól éreztem magam, hiszen nemcsak a piac volt szuper, hanem gyönyörű magyar tájakat szeltünk át, hangulatos kis falvakban, a Balaton-felvidék lankái közt kanyarogtunk. Hazafelé Zalaszántónak jöttünk, így piknikezni is megálltunk az almafa génbankjáról híres Bazsin.
A Kígyós-patak hajnali fényben odafelé...
...a nemeshanyi vízimalom hazafelé.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése