Bár nem fenékig tejfel nekem sem, és bárhogyan igyekeznek letörni emberek, az élet mégis csodaszép. A hetem legbalszerencsésebb napjában is volt igazi maradandó gyönyörűség: mikor két csodás ruha átvételére siettem, a számomra teljes újdonságnak számító Magyar Államkincstár szecessziós épületéhez értem, csak a számat tátottam a csodálattól. A hétvégét nálunk töltik a legjobb barátaink, akikkel kisétáltunk a reggeli piacra (szinte az utcánk végén van), ahol kivételesen lomisok is voltak. A képeken látható régi porcelánokkal gazdagodtunk, szinte mind Zsolnay. Utána spontán ötlettől vezérelve Noszvajra hajtottunk, ahol egy lélegzetelállítóan szép kis copf kastély található, hűs vizű patak, borospincék, barlanglakások, és szeretnivaló parasztházak garmadája. Hazaúton egy kis farm bejáratánál feltankoltunk szomolyai fekete cseresznye lekvárral, különböző kecskesajtokkal, kecskekolbásszal. Nagymama itthon a világ legkönnyedebb és legfinomabb fánkjávál várt minket, amihez rögtön meg is kóstolhattuk az új lekvárt. Még egy jó kis szabadtüzes grillezést, fagyizást és egy jóízű régiségvásározást tervezünk a hétvégén, szóval hol van még a vége? Kívánom, hogy Te is megtaláld a számodra boldogságot hozó dolgokat a legsötétebbnek tűnő órákban is!
Ez a bájosan esetlen Kispesti Porcelán komacsésze és a Zsolnay köretes kínáló biztosan velem marad egyelőre.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése