Tegnap találkoztam két Mikulással is, és sok-sok krampusszal. Szerencsére jó kislány voltam, hiszen már elkezdtem az ünnepi készülődést két csináldmagad dísszel. Az elsőhöz kiszedtem a régi fa vállfa akasztóját, helyére lenmadzag és egy fagyöngy került. Az egyik kedvenc árnyalatommal, a Grey Wolf fantázianevű MS festékkel lekentem, majd apró szegeket vertem bele. Az egyensúlyról a nehéz üvegdísz gondoskodik, így bármit rátehettem volna, csak odébb kell tenni a kampóját. A zoknit Rézitől, egy kedves netes eladótól kaptam ajándékba a rendelésem mellé, ez lett a főszereplője a kompozíciónak.
Képzeljétek, van egy nagyon kedves ismerősöm, akivel a vaterán ismerkedtem meg. Azóta számtalanszor találkoztunk, jókat beszélgettünk, és egyszer a kezembe nyomott egy nagy guriga rojtot ajándékként. Bevallom, előtte még sosem láttam ilyet méterben, de tapasztalt varróknak biztosan nem idegen. Azonnal arra gondoltam, hogy ebből karácsonyfa lesz. Egy hungarocell kúpra ragasztópiszollyal rögzítettem minden kört, így szépen formára lehetett igazítani. Szép fényes, színben harmonizáló teklagyöngyöket szúrtam bele gombostűvel, mert úgy érzem semmi kontrasztos egyéb dísz nem állt volna ilyen jól hozzá. Egy kis agyagcserépre ültettem egyelőre, de később lehet, hogy törzset is szúrok bele.
Igaz, hogy véletlenül, de sikerült máris felderítenem az új munkahelyem közelében lévő cukiságboltot. Hoztam haza pár aranyos barkácskelléket (volt még ennél is nagyobb fahéj!), amik az újonnan érkezett Gmundner kínálómban pózolnak. Jöhet a további alkotás!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése