Húsvét vasárnapján gyönyörű idő volt, úgyhogy összcsaládilag felkerekedtünk kirándulni. Kiskoromban gyakran jártunk a rezi várhoz, de azóta hanyagoltuk a helyet, így épp itt volt az idő rá, hogy újra lássam. Akkoriban csak három falból állt az egész, ugyanis az 1500-as években lerombolták. Most sem sokkal több, de nem is ebből áll a vonzereje. A Meleg-hegy, amin áll, kiemelt tájvédelmi körzet, és tavasszal olyan illat és látványélményben részesít, ami számomra magát a húsvétot és a tavaszt jelenti. Ibolyák, kankalinok, odvas keltikék virítanak a tengernyi zsenge medvehagymában. A bércről látni Zalaszántót a Sztúpával, a Tátika-hegy mögött megbújó sümegi várat, Vindornyalakot, szóval a szívemnek olyan kedves zalai tájat. Végül elmesélném, hogy miért is hívják magukat a reziek muffosoknak. A Festeticsek birtoka volt ez a terület, és időnként hintóval áthajtottak a falun. Történt egyszer, hogy a család egyik hölgy tagja elhagyta a muffját az országúton (ami egy kézmelegítő ruhadarab, abban az időben biztosan szőrméből készült). A rezi parasztok nem tudták, mi hever a porban, és bottal agyonverték. A rájuk ragadt csúfnevet azóta is büszkén viselik, nem sértődés tárgya.
