2015. július 26., vasárnap

Sármelléki zsákmány


Óriásiak, hibátlanok, gyönyörűek. A csipkerózsásak csehszlovákok, a rózsaszín virágos ráadás bögre német. Isteni a reggeli tejeskávéhoz, teához.

2015. július 25., szombat

Pihenés otthon


Zöld, madárcsicsergés, Balaton, hajók, biciklizés, kánikula, zivatar, fagyizás, méhzümmögés, hámozott puli szeretgetés, végtelen nyugalom. Egy hét képekben, szavakban. 





2015. július 19., vasárnap

Lomivárosi kalandok

Már nagyon rég voltunk Devecserben bolházni, kíváncsiak voltunk, hogyan alakult ennyi idő alatt. Mivel a volt laktanya területén található, valamennyire behatárolt területen helyezkedik el, ami kifejezetten javára válik szerintem. Bár így is egy-két sorral terjeszkedett, még mindig egy könnyen bejárható hely, még ha elsőre kicsit káosznak is tűnik az új látogatóknak. Árban is hasonló, mint a hasonszőrű piacok, a kezdeti drasztikus drágulás mára normális szintre visszaesett. Bútorban, hasznos felszerelésekben még mindig nagyon jó, de mint látjátok, egy porcelánrajongó is találhat csemegét magának.  Íme hát a tegnapi zsákmányom:

Pár szép holmi hétköznapi használatra: tányérra borítható üvegbúra, csészék kávéhoz, teához és egy kis sziklakertembe kívánkozó kismadár...

Pár szépséges darabbal bővült a kék-fehér gyűjteményem. Az ezüstözött salátaszedőknek is nagyon örültem.

Czirádák. <3

 Csodálatos antik szépségre bukkantam, kecses formáiba azonnal beleszerettem. Csak aranyozott szám van benne, és talán főzelékes tál lehet.

 A süti kínáló a kistányérokkal még csak előszobája volt a rám váró gyönyörűségeknek...


Ez az a szépség, amivel nemigen lehet betelni. Antik fajansz készlet, Samuel Radford stílusára emlékeztet, de csak arany számmal jelölt.

Nagyon jól éreztem magam, hiszen nemcsak a piac volt szuper, hanem gyönyörű magyar tájakat szeltünk át, hangulatos kis falvakban, a Balaton-felvidék lankái közt kanyarogtunk. Hazafelé Zalaszántónak jöttünk, így piknikezni is megálltunk az almafa génbankjáról híres Bazsin.

 A Kígyós-patak hajnali fényben odafelé...

...a nemeshanyi vízimalom hazafelé.

2015. július 15., szerda

Egy antikvitás varázsa


 "Unalmamban betértem egy ritkaságkereskedőhöz, akit bric-á-brac-boltosnak hívnak párizsi nyelven, de ezt Franciaország többi részében egyáltalán nem értik.
  Bizonyára bepillantottak már a kirakatüvegen keresztül egy ilyen boltba, amelyek annyira elszaporodtak, amióta divat régi bútorokat vásárolni, és a legkisebb váltóügynök is kötelességének tartja, hogy legyen középkori szobája
  Valami olyan dolog ez, amely egyszerre ócskavasüzlet is, meg áruház, kárpitosbolt, alkimistalaboratórium és festőműterem, e titokzatos barlangokban, ahol a redőnyökön keresztül óvatosan szűrődik be a félhomály, a legigazibb régiség: a por; a pókhálók sokkal hitelesebbek itten, mint a selyemcsipkék, és az öreg körtefa fiatalabb, mint az Amerikából tegnap érkezett mahagóni.
  Az én bric-á-brac-kereskedőmnek üzlete valóságos Kafarnaum volt; mintha minden évszázad és mindegyik ország itt adott volna egymásnak találkát; egy vörös földből készült etruszk lámpa egy Boule-szekrényen hevert, amelynek ébenfa lapjait szigorúan vonalazta be a rézveret; egy XV. Lajos korabeli kerevet hanyagul nyújtóztatta őzlábait egy XIII. Lajos uralkodásának idejéből való nehéz asztal alatt, amelyet a tölgyfa nehézkes csigavonalai és lombozattal, szörnyalakokkal kevert faragványok díszítettek. 
  Egy damaszkuszi milánói fegyverzet a sarokban csillogtatta vértjének fölpántlikázott hasát; máztalan porcelánból készült Ámorok és nimfák, kínai porcelánfigurák, halványzöld meg repedéses vázák, szászországi és régi sévres-i csészék töltötték meg az állványokat és a sarokszekrényeket. 
  A kredencek fogas szélű polcain óriási japán tálak ragyogtak, vörös és kék rajzokkal, miket arany árnyékvonalkák emeltek ki, mellettük Bernard Palissy zománcaival, amelyek kígyókat, békákat és gyíkokat ábrázoltak domorműszerűen.
  Tárt-nyitott szekrényéből ezüstragyogású selyemszövetek zuhatagjai jöttek elő, brokátáradatok telehintve apró szemcsékkel, amik csillogtak a ferdén beeső napsugáron; mindenféle korból való portrék mosolyogtak a sárgult lakk alól a többé-kevésbé fakult keretekben."
   (Téophile Gautier: A múmia lába, részlet)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...