Egert dupláztuk

Egerben minden hónap harmadik vasárnapján van egy nagyszabású vásár a Bazilika mögött. Ha úgy esik, hogy öt vasárnap van egy hónapban, akkor egy szerényebbre is sor kerül az Agria Park díszkertjében. Most augusztusban mindkettőt megnéztük, és bár az árusok zöme ugyanaz volt, mégsem tértünk haza üres kézzel. Nem tudnék kedvencet kiemelni, mert eleve csak ahhoz nyúltam, ami igazán szíven talált. A magyar gyártmányú faspulnis cérnák voltak az elsők és a házi szőttesek tették fel a koronát a napunkra. A lábat bocsássátok meg nekem, szakmai ártalom, így egyszerűen velem kellett jönnie.

Szabad szombat

Tegnap délután elmentem Tündéhez ezekért a gyönyörű gyertyatartókért, amik szerintem alap darabok, de nekünk még hiányoztak a leltárból. Ahogy rendesen lenni szokott, alig tudtam elszakadni a kifogyhatatlan beszédtémáinktól és csodaszép otthonuktól. (Utóbbiba ti is betekintést nyerhettek a Szonorma (shabby absolute) oldalon!) A sok ötlet és élmény mellé kaptam pár Jeanne d'Arc Living magazint is kölcsön, pedig nem gondoltam, hogy valaha kézzel foghatóan fogom lapozgatni ezt a lapot. Egy kis kellemes szombati szieszta keretében el is kezdtem a tanulmányozásukat, de nem elég egy nap ennyi szépség befogadására!

Gombolda

A régi gyöngyház és üveg gombok elég nemesek egy nemesfém párjául is, így lesz a Quench Metalworks műhelyében a sok apróságból gyönyörű ék.

A titokzatos szíves ágy

Ezt a szíves ágyat a pazar baldachinnal talán mindenki látta már itt-ott. Bevallom, hogy további szépségek reményében évek óta nyomozom, vajon kinek az otthonában állhat? A Pinterest korában már sokkal könnyebb dolgom van, így sikerült a küldetés: a boldog tulajdonos "The Essence Of Good Life" címen osztja meg életének részleteit, sajnos csak privát olvasóinak. Nekünk az ő indiszkréciójuk a szerencsénk, így megmutathatom a lakást teljes  romantikus pompájában:

 

Családi album: morzsák a Hertelendy-örökségből

Kinyitottam otthon a családi kincses ládikát, amiből először a két kedvenc képemet szeretném megmutatni egy kis ráadással. Folytatása következik...

A két Hertelendy-nővér, bal oldalon Piroska dédmamám. Sajnos a nővére neve feledésbe merült, csak tragikus története maradt fent: az orvosok gyomorrákot diagnosztizáltak nála, bánatában kútba ugrott. Amikor kiderült, hogy csak epekő okozta a fájdalmait, már késő volt. A képeken látszik, hogy díszesen, polgári ruhában állnak modellt a fényképésznek, hiszen nemesi család közvetlen leszármazottjai. 

Ezt a csodás lüszter lámpát az üknagyapám, Hertelendy Ödön vásárolta 100 éve. Eredetileg színes volt, de miután megkopott, anyu még lánykorában elegáns óaranyra festette.

A Budapest Album Naptára 1914.

Apukámnak nagyon jó szeme van a kincsekhez, és ennek a tulajdonságának sok-sok szemétből kimentett szépséget köszönhetünk. A '90-es években volt egy nagyon jó munkakapcsolata egy zoknikötéssel foglalkozó családdal. Amikor meghaltak a szüleik és sikerült eladni a házukat, apu is segített kipakolni a sok felhalmozott holmit. Nagy konténerekbe kerültek azok, amiket már nem szerettek volna megtartani, és ebből a kupacból került hozzánk sok-sok szép dolog. A korábban már szereplő hentespecsét, kis fekete márvány tintatartó, százéves könyvek, gyertyatartók, csupa apró, de gyönyörű kincs. Az egyik kedvencem mind közül ez az 1914-es kalendárium. Minden megvan benne, ami hasznos volt az akkor élt emberek számára: díjtáblázatok, diplomáciai kapcsolatok, intézmények működése és névsora, országos vásárok, és a többi. Ezen felül fényképek az arra érdemes témákról: a királyi család tagjairól, nevezetes nemes emberekről, aktuális divatról, érdekességekről a nagyvilágból. Mindezt novellák és néhány szép metszet egészíti ki. Bepillantást hoztam ma ebbe a sokáig bogarászható könyvbe, kis aktualitást is a képek közé csempészve:

Csillogó és rusztikus zsákmány az egri régiség vásárból

Este a szomszéd falu élő koncerttel és tüzijátékkal támogatta a grillezésünk hangulatát, de utána frissen-korán ébredtünk és irány Eger! Szuper napunk volt, rögtön az első árusnál álmaim Gránit szószosára bukkantam. Még alig volt ember, pakoltak kifelé a dobozokból, nyugodt reggeli hangulat uralkodott. Lassanként a táskámba ugrott pár ezüstözött kanálka, egy kis strassz, némi rusztikus apróság. Az emberek is gombamód megszaporodtak, rázendített a harmonikás, összefutottam pár kedves blogos ismerőssel. Estig el tudtunk volna beszélgetni szerintem, de a gyomrunk a kedvenc palacsintázónkba húzott. A piac vége felé azért valahogy becsúszott hozzánk egy selyem kendő és anyának egy szép bögre is. A parkolóban egy idős bácsi nagy hintalovat huzkodott hazafelé az unokájának, nagyon megható volt. Egri boros tölgyfahordó ízű jégkásával zártuk a napot, azt hiszem elég kivételes élmény volt...

Ráadásnak egy kis egri piacos hangulat: